Kozma 2017
A 2017. évi Kozma Lajos kézműves iparművészeti
ösztöndíjasok beszámoló kiállítása
március 29-ig, naponta 10-18 óráig, Klebelsberg Kultúrkúria

Azt meg kell hagyni, hogy csodaszép a hűvösvölgyi táj a 61-es villamosból szemlélődve egy kora tavaszi délutánon. A Kozma Lajos kézműves iparművészeti ösztöndíjasok beszámoló kiállítására tartunk; már vagy negyven perce utazunk a Móricz Zsigmond körtértől. Amíg Egyikünk azt ellenőrzi, hogy a villamosról melyik buszjáratra kell átszállni, hogy végre elérjük a Klebelsberg Kultúrkúriát – a kiállítás helyszínét –, addig Másikunk felidézi két évvel ezelőtt írt cikkét, amelyben méltóbb helyet (értsd: nagyobb teret) és időpontot kívánt a tárlatnak. Hát, most megkaptuk!

Aki veszi a fáradságot, és nem mellesleg ideje is engedi, hogy oda-vissza cirka két óra alatt eljusson közösségi közlekedéssel a Kozma 2017 című kiállításra, az megérdemli, hogy jó tervezők, jó tárgyait vehesse szemügyre egy tágas, Makovecz-ihlette, ellipszis alakú, impozáns térben. Valójában már a tavalyi évben is itt, Budapest e távoli szegletében rendezték meg a kézműves ösztöndíjpályázatot elnyerő alkotók bemutatkozását, ám a kiállítás híre elsikkadt a tavaszi kulturális események forgatagában. Idén viszont résen voltunk.

Mindketten régről, még MOMÉ-s egyetemi éveinkből ismerjük és csodáljuk Kárpáti Judit Eszter EJTech néven futó interaktív, mozgó, színváltó, hangzó textiljeit, így elsőként a Soft Sound című munkákat néznénk meg. Sajnos csak néznénk, mert bár áram alá helyezzük a hangszóróként működő két kísérleti textildarabot, és többször elolvassuk – sőt, mivel csupán ketten vagyunk a kiállítótérben hangosan fel is olvassuk – a falon gondosan elhelyezett leírást, mégsem jövünk rá arra, hogyan is működnek, ahogy arra sem, mit kéne csinálnunk az üzembe helyezésükhöz. Öt-tíz perc telik el a próbálkozásainkkal, hiába, nem jövünk rá a megoldásra, így csalódottan le kell mondanunk a korábban már többször megtapasztalt izgalmas és meghökkentő élményről, arról a felkiáltásról, hogy: jé, egy textil ilyet is tud! Meg kell itt jegyezni, hogy nem kértünk segítséget az intézmény munkatársaitól, akik azonban ottlétünk alatt egyszer sem szóltak ránk azért, mert megfogtuk, megtapogattuk, sőt néhány esetben még fel is emeltük a kiállított darabokat, ami szerintünk hozzátartozik a használatra szánt tárgyak befogadásához. Hálásak vagyunk a Klebelsberg Kultúrkúriának, hogy fesztelenül adózhattunk tárgyfétisünknek és tárgyszeretetünknek, bárcsak több intézmény követné a példájukat (persze kizárólag azokban az esetekben, ha valóban tárgyakról és nem műtárgyakról van szó)!

KÁRPÁTI Judit Eszter: Soft Sound (2017) textil, áramkör, mikrokontroller vezérlő, számítógép, zeneszerkesztő- és vizuális program. Fotó: Mayer Kitti

Így tettünk Pápai Lilla és Fabricius-Nagy Emese ruha- és táskakollekcióinak esetében is. Mindkét tervező tudatosan és következetesen építi saját márkáját, és nemcsak a Kozma-ösztöndíjon, de egyéb más pályázatokon is szép eredményeket értek el az elmúlt években. Pápai Lilla előző, őszi-téli kollekcióját a Magyar Formatervezési Tanács – termék kategóriában – Magyar Formatervezési Díjjal jutalmazta 2017-ben. Ugyanitt Fabricius-Nagy Emese IORA moduláris rendszerre épülő táskái is elnyerték a zsűri tetszését: ő terv kategóriában kapott díjat (korábban ugyanezzel a kollekcióval Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíjban részesült 2016-ban, legutóbb pedig az MVM inkubációs tagvállalata, a Smart Future Lab által meghirdetett innovációs pályázat továbbjutói közé is beválogatták). További érdekesség, hogy mindkét tervező előszeretettel választja formatervei alapanyagául a gyapjúfilcet. A sokáig méltatlanul elhanyagolt (gyapjú)nemez újrafelfedezése nem lehet a véletlen műve: egyre több hazai tervező ismeri fel a gyapjúfilc kedvező tulajdonságait, és alakítja azt a mai kor igényeinek megfelelően, trendérzékeny módon. Itt érdemes megemlítenünk Nagy-Mihály Márk beszédes elnevezésű Birkahintáját vagy Temesi Apol textiltervező Lambskin projektjét – utóbbi azért is nagyon izgalmas, mert a környezettudatos tervezés már a leeső anyagszéleknél megkezdődik, s ezekből a kidobásra ítéltetett maradékokból születik valami teljesen új és hasznos tárgy, esetünkben hang- és hőszigetelő fali panel (a gyapjúfilc nem mellesleg teljesen tűzálló is). A tervezők zöme a kiváló minőségű, biológiailag lebontható alapanyagot a Kőszegi Nemezgyártól szerzi be, amely nemcsak Magyarország, de az egész közép-európai régió egyetlen gyapjúfilc gyártójának számít, s ahol kicsivel több mint húsz fő dolgozik csupán.

FABRICIUS-NAGY Emese: Lágyuló geometria (2017) nemez, bőr. Fotó: Mayer Kitti

Visszatérve a Kozma-ösztöndíjasokra. Pápa Lilla márkája már nevében is nagyon beszédes: a Wear Your Heart On Your Sleeve-ből származtatható WYHOYS mozaikszó tükrözi a tervező hitvallását, egyúttal kijelöli azt a tudatos fogyasztói célcsoportot, akik a fast fashion termékek helyett szívesebben választanak helyi alapanyagokból, helyi munkaerő bevonásával készülő, kisszériás ruhadarabokat. A társadalmi felelősségvállalás a kiállításon bemutatott öltözékek anyagában (organikus pamut és bőr) és szellemiségében is megjelenik: a kötött ruhák és a hozzájuk tartozó táskák létrejöttét az olajszennyezés problémája inspirálta. Fabricius-Nagy Emese táskakollekciója a Lágyuló geometria nevet kapta: a szürke – uniszex darabnak szánt – gyapjúfilc hátizsák fő motívuma a háromszög, a mellette látható sötétebb színű shopper, a táska záródásának köszönhetően egyszerre izgalmas és elegáns. A tervező borjú-, juhnappa- és kecskebőr elemekkel egészítette ki a táskákat.

PÁPAI Lilla: Wear Your Heart on Your Sleeve (2017) Kötött ruhák – organikus pamut, jacquard kötés, Táskák – organikus bőr, Oeko-tex nemez. Fotó: Mayer Kitti

A harmadik ösztöndíj-ciklusát töltő Gelley Kristóf ezüst teáskészlete, a hiteles designer-maker szemléletről tanúskodik; a négy darabos szett leírásában kifejezetten üdítően hatnak a készítéstechnika mesterségbeli fogásainak terminus technicusai. Mégis, a készlet megoszt bennünket. Egyikünk szívesen látná és használná jövőbeni (vágyott), minimalista stílusban berendezett otthonában, Másikunk viszont a funkcióhoz rendelt anyagválasztást anakronisztikusnak és eliternek tartja, az organikus formákat pedig kissé bátortalannak érzi. Ezzel együtt mindketten kalapot emelünk Gelley Kristóf fémműves tudása és mesterségbeli virtuozitása előtt, amelyhez hasonlót napjainkban már ritkán lehet látni.

Strohner Márton Planter nevű kaspó-sorozatát szemlélve örömmel üdvözöljük, hogy a tervező elhagyta a korábbi munkáira jellemző ready-made gesztusokat, és tárgyait egyszerű, logikus, moduláris szerkesztés mentén a rendszerelvű tervezés jegyében formálta meg. A többféle méretben és visszafogott pasztell árnyalatokban elérhető, masszájukban színezett porcelánedények és a vízgyűjtő funkciót ellátó alátét tányérok egymással kombinálhatóak a felhasználó elképzeléseihez, ízléséhez igazodva.

STROHNER Márton: Planter (2017), anyagában színezett porcelán öntőmassza, magas tüzű transzparens máz. Fotó: Mayer Kitti

Kovács Eszter többfunkciós, fűszerek őrlésére és szószok tálalására egyaránt használható kerámia mozsarait mindketten megszerettük. Formájuk, arányaik, illetve a magas hőmérsékletű, fatüzelésű égetés során a felületükön keletkező hőlenyomatok, hamukristályok, mázfolyások egyedivé és különlegessé teszik őket. A tárgycsalád leírásában szívesen olvastunk volna az alapanyagokról és a különleges kelet-ázsiai eredetű mázakról (is), hiszen az egyáltalán nem baj, ha az egzotikumra éhes, kíváncsi látogató megtanulja a jadezöld szeladon- , a bársonyosan sötét tenmoku vagy a shino máz nevét. Az ösztöndíjas munka további érdekessége, hogy a tervező az alkalmazott témát autonómmá fordítva, azonos formákból és égetési technikából építkező plasztikákat is kiállított. Ezek azonban a szándékolt logikai egység ellenére is kissé idegenül hatnak a mozsarak körül.

Bősze Eszter és Kóródi Zsuzsanna üvegből készült alkotásai szintén az autonóm irányt képviselik a Kozma-ösztöndíjasok között. Bősze Eszter hasáb alakú plasztikái a megzabolázhatatlan természet eróziós, destruktív erőit idézik meg, és dermesztik drámaian roncsolt üvegfelületekké. Kóródi Zsuzsanna Led D I-IV. című munkái már ismerősek lehetnek a Viltin Galériában rendezett kiállításáról, ám itt ez a négy, kisméretű üvegkép valami olyat tár fel előttünk, amit színekben pulzáló tárlata akkor elfedett.

A kézzel készült lentikuláris lencsékből álló üveglapok mögött ugyanaz a fekete-fehér rácsgrafika szerepel, mégis eltérőnek látjuk őket a különböző optikai effekteket előidéző üvegtechnikai fogások – csiszolás, hámozás, tükörrel való kombinálás, homokfúvás – hatására. A négy képet szemlélve nem csupán ezeket a különbségeket, hanem a beépített effektek – torzítás, nagyítás, élességváltás, oszcillálás – révén fázisokban kibontakozó narrációt is felfedezhetünk a sorozatban, amelynek katalizátora a saját, befogadói mozgásunk. Az alkotó intenciója szerint e fázisok egy ritka, önmagán megtapasztalt szembetegség – a szaruhártya disztrófia (cornea dystrophia) – stációit is lemodellezik.

BŐSZE Eszter: Flow Motion (2017) viaszveszejtéses öntött üveg, csiszolás, polírozás. Fotó: Mayer Kitti

Farkas-Pap Éva és Simon Viktória már 2016-ban is szerepeltek a Kozma-ösztöndíjasok beszámoló kiállításán a FISE Galériában. Farkas-Pap Éva akkor a Segítő Vásárlás kezdeményezéshez kapcsolható Misija Design legújabb termékeit mutatta be, míg Simon Viktória elegáns, plexirétegekből építkező ékszerkollekcióval jelentkezett. Most mindkettejük munkáiban éles váltás figyelhető meg. Farkas-Pap Éva három rusztikus „(sz)ülőalkalmatosságot” mutat be a kiállításon – a tervező egy ősi, afrikai szék formavilágából és részben személyes élményeiből inspirálódott a tárgyak tervezésekor. A határozott funkciót betöltő, bizonyos szakralitást sugárzó székek láttán egyszerre több kérdés is felvetődik bennünk: vajon használnánk-e otthonunkban egyszerű pihenőszékként, és kíváncsiak lennénk arra is, hogyan funkcionálhat „működés közben”. Sajnos, egyik kérdés megválaszolásához sem jutunk közelebb (empirikus úton legalábbis semmiképp). Simon Viktória Zárványok birodalma fantázianévvel ellátott ékszerkollekcióját érdekes kísérletnek gondoljuk, amiből – egyelőre – hiányzik a következetes tervezői hozzáállás, a kohéziós erő. A p