Breznay József festőművész munkáiból nyílik kiállítás a Vigadó Galériában és a Klebelsberg Kultúrkúriában.
100 éve született Breznay József festőművészre (1916–2012) emlékezve nyílnak kiállítások ősszel a Vigadó Galéria és a Klebelsberg Kultúrkúria szervezésében a Mednyánszky Társasággal és a művész családjával együttműködve. A tárlatok a Munkácsy- és Életműdíjas-díjas festőművész hetvenéves alkotómunkájába adnak bepillantást.
Breznay József festőművész hatalmas hagyatékot hagyott hátra, amely elsősorban Nyugat-Európában ismert. A magyar közönség eddig ritkán találkozhatott alkotásaival, a legutolsó nagyszabású kiállítását legismertebb műveiből 1982-ben rendezte a Műcsarnokban. A magyar művész idén lenne 100 éves, ennek alkalmából nyílik két hiánypótló kiállítás, amely a Vigadó Galériában 2016. szeptember 3-tól, a Klebelsberg Kultúrkúriában 2016. szeptember 20-tól látogatható egészen október 16-ig.
Az őszi, jubileumi tárlaton a Klebelsberg Kultúrkúriában az alkotónak a nagyközönség előtt eddig még be nem mutatott akvarelljei, rajzai lesznek láthatók, a kiállítás kurátora Gánóczy Mária festőművész, Breznay József felesége. Ezzel egy időben a pesti Vigadó Galériában nagyméretű vásznait, festői törekvéseit mutatják be a szervezők, a kiállítás kurátora Breznay András, a Mednyánszky Társaság elnöke, az alkotóművész fia.
Breznay József 1939-ben aranyéremmel diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Benkhard Ágost növendékeként, ahol hamar kitűnt kivételes tehetségével, megrázóan mély arcképábrázolásaival. Szőnyi István tanársegédjének választotta, és pályakezdőként elnyerte az akkoriban legnagyobb kitüntetésének számító római ösztöndíjat is. A Római Iskola művészi örökségéből indulva, élete során a költői, nyitott szellemű realizmusban találta meg egyéni kifejezésmódját.
1957-es párizsi útján találkozott az ott élő művészkolóniával és vált a Salon des Indépendants tagjává, aminek hatására szimbolikus tartalmú, szürrealizmushoz közeli képeket alkotott, ám a realista stílusjegyek mindvégig felismerhetők munkáin. Festészetét az ember és a táj egységének keresése, a színgazdagság, a motívumok kollázsszerű alkalmazása jellemzi. Képei sajátos önvallomások a család, az anyaság, a szerelem, a szemlélődés tárgykörében, de foglalkoztatják a tájak, csendéletek, mitologikus-történelmi témák is. Ez utóbbiakat általában modernizálja.
Breznay töretlen alkotókedvvel dolgozott és jelentős erőfeszítéseket tett arra, hogy biztosítsa a magyar művészek jólétét. Személyes harcai révén vették be a festő szakosztályba Kassák Lajost és Korniss Dezsőt. 1996-tól a Mednyánszky László eszmei hagyományait tovább örökítő, munkásságát gazdagító Mednyánszky Társaság elnöke volt haláláig.
A festőművésznek a múlt század közepétől jelentős egyéni kiállításai voltak, amelyek közül a legfontosabbak a Fényes Adolf Teremben (1953), a Műcsarnokban (1972, 1982), Párizsban (1962), Düsseldorfban (1964), Hannoverben (1966), Uppsalában, (1968), Brüsszelben (1971), Münchenben (1972), Milánóban (1974) és Pármában (1979). Képeit előszeretettel vásárolták magángyűjtők, de megtalálhatók magyar és külföldi múzeumokban, például a Magyar Nemzeti Galériában vagy a Museum City of Mobile-ban (Alabama), valamint hazai és külföldi magángyűjteményekben is.
Gánóczy Mária festőművésszel alapított népes családjából több gyerek is művészi pályát választott. Breznay József felmenői között is akadtak tehetséges emberek. Édesanyjának, Lőrincz Teréziának tehetsége ceruzarajzaiban mutatkozott meg, édesapjának, Breznay Lászlónak a mérnöki diploma mellett kalaposműhelye volt a Batthyány téren. Gánóczy Mária nagyapja, Tardos Krenner Viktor kora népszerű festője, akinek számos templomi freskója mellett a Parlament Vadászterme is őrzi munkáját; az ő lánya, Krenner Amália szintén festőművész volt. A nagy család folyamatos témája volt Breznay József képeinek.
Breznay József munkássága elismeréseként számos kiállításon – többek között 1939-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán és 1989-ben Bourbonne les Bains-ben – aranyérmet, Deauville-ben Grand Prixt, Brüsszelben bronzérmet nyert, 1953-ban Munkácsy Mihály-díjat, 1958-ban Csók István-emlékérmet kapott. 2010-ben elnyerte a Magyar Festészet Napja Alapítvány életműdíját.