1957 februárjában alakult meg a magyar dzsessz talán legjelentősebb és legnépszerűbb együttese, a Benkó Dixieland Band. Kitüntetéseik, utazásaik és fellépéseik számát felsorolni szinte lehetetlen. Zenéjükkel bejárták a világot, és a magyar közönség után meghódították az európai, amerikai és ázsiai zenebarátok szívét is.

Az együttes alapítója, motorja, névadója akkor tizenhét éves volt, ma hetvenegy. Benkó Sándor lendülete, életkedve, energiája, kreativitása és humora azonban mit sem változott az elmúlt évek alatt. Budára nősült, ma a Pasarét felőli oldalán él a Rózsadombnak, s bár az egész világon jól ismerik és szeretik, mégis – igazi lokálpatriótaként – itt érzi magát otthon. Ezért is fontos számára, hogy a Benkó Dixieland Band történetét bemutató, 54 év Dixie országban című kiállítást is a főváros II. kerületében rendezzék meg.

– Mérnökemberként én jóval rendszeretőbb, rendszerezgetőbb vagyok muzsikustársaimnál – vallja a klarinétos villamosmérnök. – 1957 óta gyűjtöm a zenekarral kapcsolatos anyagokat, és mondhatom, mérhetetlen mennyiség gyűlt már össze. Tízezer-hatszáz koncertet adtunk eddig, nyolcvanhat lemezünk jelent meg, mintegy hatszáz órányi tévéfelvétel készült rólunk. Ezeknek a plakátjai, szóróanyagai, fotói, hanganyagai mind megvannak nekem, de a régi hangszereket, ruhákat és egyéb „ereklyéket” is őrzöm.

Benkó Sándor
– Ez a gyűjtemény adja a márciusi kiállítás gerincét?
– A gyűjteménynek egy kis része. Nagy fejtörést okozott, hogy mit hagyjunk ki. A zenekar története három nagy periódusra oszlik: az első időszakban még sűrűn váltják egymást a tagok, rengeteget koncertezünk, fellépünk a Ki mit tudon. A második korszakra kialakul az aranycsapat, amelyik azután évtizedekig fennmarad, bejárja a világot, és begyűjt számtalan elismerést. Azután a csapat kezd öregedni, és ma már sajnos többen elhunytak közülünk. A harmadik korszakban, a jelenben három új, fiatal, nagyon tehetséges muzsikus csatlakozott hozzánk, akik új lendületet adnak a zenekarnak. A kiállítás is ezt a hármas tagolást követi. Az aranykor bemutatásával elsősorban az eltávozottaknak szeretnénk emléket állítani.
Külön részt szentelünk legkülönlegesebb munkánknak, a Karácsonyi misének. A misét az a régi vágyam hívta életre, hogy egy zeneműben ötvözzük az európai és amerikai tradíciókat. A megkomponálás folyamata is rendhagyó volt. Majdnem egy teljes év alatt, az egyházakkal való egyeztetés után jött létre egy ökumenikus liturgia. Szintén az egyházi szakemberek segítségével rögzítettük a tizennyolc zenei betét helyét és hangulatát. Ezután pályázatot hirdettem mind a tizennyolc zenére. Több mint kétszáz szám jött össze, abból válogattuk ki minden helyre a legjobb vagy leginkább odaillő melódiát. A kórusműveket a zenekar pozanosa, Nagy Iván szerezte. Az ősbemutató 1991-ben volt Nyíregyházán, az evangélikus templomban.

– A Klebelsberg Kultúrkúria kiállítása interaktív szórakozást ígér.
– Mindenképpen szeretnénk a fiatalokat, iskolás csoportokat is becsábítani. Ezért gondoltunk arra, hogy modern számítástechnikai eszközökkel tesszük számukra vonzóvá a kiállítást. Belépéskor mindenkiről fénykép készül, ami az érintőképernyővel vezérelt játékoknál mint felhasználó-azonosító szerepel majd. Ha valaki megadja az e-mail címét, a rendszer el is küldi neki a fotót. Több pontgyűjtő játékot tervezünk, természetesen sok zenével, fotóval, videó-felvétellel. Lesz egy különleges játék is, ahol a látogató Louis Armstrongként „vezényelheti” a Benkó Dixieland Bandet, de kipróbálhatja a ritmusérzékét is, vagy azt, hogyan keveri a számokat a hangmérnök.

– Igazi kaland a dixieland világában. Kár, hogy mindössze tizenhat napig látogatható.
– Szeretném, ha ez az összeállítás vándorkiállításként eljutna más városokba is, például Pécsre, ahol az új Kodály központban lesz majd ősszel koncertünk.
Reményeim szerint ez a gyűjtemény magját képezné egy olyan anyagnak, amely a magyar és közép-kelet-európai könnyűzene történetét mutatná be. Zenész barátaimmal sokat beszélgettünk arról, hogy jó lenne az utánunk jövő generáció számára megőrizni zenei emlékeinket. Hiszem, hogy az elmúlt ötven év könnyűzenei irányzatai és dalai kultúrtörténetünk szerves részei. Évek óta szeretném megcsinálni Közép-Európa első könnyűzenei és dzsesszmúzeumát. Pénzem ugyan nincs hozzá sajnos, de ezt az álmomat nem adom fel.

– Hogyan képzeli el a múzeumot?
– Egy olyan „élő” házat képzelnék, ahol az állandó kiállítás mellett gazdag gyűjtemény állna rendelkezésre. Ez az anyag kutatható lenne, diplomatervek születhetnének, a könnyűzenészek megismerhetnék műfajuk múltját, a kottatártól a szövegkönyveken át a hang- és képarchívumig minden rendelkezésükre állna. Hozzá lehetne férni próbatermekhez, különböző oktatások és tovább képzések is helyet kapnának. Kisebb koncertterem adna módot bemutatkozásokra – egyszóval kis közösségünk otthonra lelne. Számításaim szerint ez ma körülbelül három és fél milliárdos beruházás lenne.

– A március 4-én nyíló kiállítás vasárnaponként megelevenedik.
– A zenekar tagjai vállalkoztak arra, hogy vasárnap délelőttönként 10 órától személyesen is megjelennek, beszélgetnek a látogatókkal, dedikálnak, és egy félórás élő koncertet adnak. Három ilyen alkalom lesz: március 6-án, 13-án és 20-án, ez utóbbi egyben a kiállítás zárását is jelenti. Szeretnénk maradandó élményt nyújtani mindazoknak, akik érdeklődésükkel megtisztelik a Benkó Dixieland Bandet.

Az 54 év Dixie országban című kiállítás március 4-én 19 órakor nyílik a Klebelsberg Kultúrkúriában. A Benkó Dixieland Band történetét bemutató kiállítást Szörényi Levente zeneszerző, előadóművész nyitja meg. Ezt követően 20.30-kor a zenekar koncertet ad, amelynek zenei anyaga illeszkedik a tárlathoz, felcsendülnek az első dalok, a régi nagy slágerek, és a mai sikerszámok is.

A Budai Polgárban megjelent cikk szerkesztett változata.

Klebelsberg Kultúrkúria (1028 Templom utca 2–10.) 2011. március 4–20.; vasárnap délelőtti koncertek: március 6-án, 13-án és 20-án.