Könczey Elemér karikatúrakiállítása nevetésre és gondolkodásra késztet

Február végéig látogatható a Klebelsberg Kultúrkúriában Könczey Elemér Deadline című karikatúrakiállítása. Kár volna ezt az ajánlót úgy folytatni, hogy Könczey Elemér erdélyi magyar grafikus, karikaturista, akinek egyebek mellett számos kiállítás és két, igen jó könyv díszeleg az életrajzában, és 1999-től napi karikatúra rovata van a Krónika című közéleti napilapban, azaz több mint másfél évtizede heti öt rajza jut el az olvasóhoz.

Ezeket persze elhallgatni sem ildomos, de ezek mégis puszta adatok csupán, amelyek ráadásul valamiféle rossz értelemben vett provincializmust is hordoznak. Egyrészt a karikatúra műfaja miatt, amely mintha a nagy és dicső képzőművészet távoli és épphogy megtűrt rokona lenne, mint a szent előadó-művészet esetében a cirkuszi és bűvészmutatványok. Igen, ezek az előítéleteink a műfajjal szemben: hogy ez is művészet persze, de olyan, amit bárki megért, ráadásul az utca embere talán felszabadultabban is vigyorodik el, mint a hivatásos ítész, hiszen a karikatúrák között mégsem lehet eltartott kisujjal, ajakbiggyesztve szakérteni, mert ezeket a műveket nem kell magyarázni senkinek. Mert érthetőek. Mert szerethetőek. Mert igazak.

Tehát nyomokban felfedezhető itt a fityisz, amit a tévéképernyő előtt ülve az egyszeri ember néha beint a törvényhozó honatyáknak vagy a zsörtölődő párjának, a látó ember kaján vigyora a képernyő előtt tespedő, manipulálható nézőkön, a lájkkunyeráló, húdefontos és húdeszépvagyok telefonfüggőknek kiosztott részvétteli buksisimogatás, illetve a nagy erdélyi küzdelmek szelíd iróniája székely zászlókkal és góbé-agyafúrtsággal. Ezzel egy időben pedig épp ez a fityisz, ez a kaján vigyor, ez a buksisimogatás és szelíd irónia az, ami kiemeli ezeket a képeket a provinciális sekélyességből, hiszen általuk az a valóság rajzolódik ki, ami túlmutat a hétköznapi dohogásokon. Nemcsak a figurák és a vonalak milyensége árulkodik arról, hogy ez bizony egy Könczey-karikatúra, hanem az is sajátos, ahogy ez az ember megbocsát(hat)óan nevet rajtunk nap mint nap.