|
A kiállításon - amelynek kurátora Katona Katalin ötvösművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja - több mint 100 műtárgy lesz látható. Kótai József hat-hét centiméteres ezüst és bronz kisplasztikáit - köztük a Szent Eligius állomásai című sorozatból A csodatévő kovácsot - és éremsorozatait, Máté János vízöntő edényeit (aquamanilé) és groteszk, humoros kisplasztikáit, Muharos Lajos mintegy 30 násfáját, liturgikus kelyheit és Szent Eligius ezüstből készült kisplasztikáját tekintheti meg a közönség - közölte az MMA az MTI-vel.
A három művész egy korosztályhoz tartozik, kollégák és barátok. Összeköti őket az olyan ősi ötvös-technikák alkalmazása, mint a viaszveszejtéses eljárás és a limoges-i zománcos technika. Mindhárman megformázták az ötvösök és kovácsok védőszentjét, Szent Eligiust, aki az 500-as évek végén Franciaországban patkolókovács, majd fémműves volt, később pap lett és Noyon püspöke. Kótai és Máté Ferenczy Noémi-díjasok, míg Muharost Munkácsy-díjjal tüntették ki.
Kótai József 1940-ben született Sopronban. Ötvös, éremművész és restaurátor, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, az országos érembiennálék résztvevője és díjazottja. A viaszveszejtéses bronzöntés egyik mai mestere. A technika lényege, hogy a művész viaszból megformázza a figurát, agyaggal beborítja, az üreget kiönti, a viasz elfolyik, majd az agyagköpenyt leveri a tárgyról. Kótai József művei megtalálhatók számos magyar múzeumban, Budapesten, Pécsett, Kecskeméten, Sopronban és Nyíregyházán.
Máté János Szabadkán született 1938-ban, 1962-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskolán Borsos Miklós tanítványaként. Máté munkásságára jellemző darabok az aquamanilék, a 12. századból, a franciaországi Limoges-ból származó technikával készült bronz figurális víztartó vagy vízöntő edények. Ismertek humorral átszőtt bronz kisplasztikái is, például az Ülő kutya. Az ő munkája díszíti Genfben a Szerzői Jogok Világszövetsége épületének előcsarnokát.
Muharos Lajos 1941-ben született Balassagyarmaton. 1965-ben diplomázott az iparművészeti főiskolán. Korai művein a vörösréz domborítások felületét limoges-i technikával, beágyazott zománccal díszítette. Később középkori hangulatú bronz kisplasztikákat készített. Násfái, nyakban vagy fülön függő ékszerei a 16-17. századi erdélyi ékszereket idézik, ugyanis ott volt szokásban násfát vinni nászajándékba. Muharos ékszereiről Ernyey Gyula művészettörténész azt írja, játékosan gyönyörűek.
A kiállítás alkalmából az MMA katalógust jelentet meg Bakonyvári M. Ágnes művészettörténész előszavával.
Forrás: MTI |
|
.jpg)
