Február 12-én nyílt meg a Klebelsberg Kultúrkúria Vinotékájában a kortárs magyar ötvösművészet három kiemelkedő és meghatározó alakjának, Kótai Józsefnek, Máté Jánosnak és Muharos Lajosnak a közös kiállítása.

A tárlat tervezésekor mindhárom alkotó személyes részvételére számítottak a szervezők, de a sors közbeszólt. Máté János januárban bekövetkezett váratlan halála miatt a kiállítás tisztelgés a Ferenczy Noémi-díjas ötvösművész emléke, néhány hete lezárult pályája előtt.

Az önkormányzat nevében Csabai Péter, a Pesthidegkúti Városrészi Önkormányzat elöljárója köszöntötte a megnyitón megjelent művészeket és vendégeket. A tárlatot Bakonyvári M. Ágnes művészettörténész nyitotta meg, aki első szavaival Máté János alakját idézte meg. Nem csak ő tett így. Az elhunyt művész alkotó- és kiállító társa, Muharos Lajos féldrágakőből és ezüstből mintázott, Szent Elégiuszt ábrázoló szobrocskáinak egyikén szintén Máté arcvonásai sejlenek fel – bár a mű nem erre az alkalomra készült. Szent Elégiusz püspök alakja egyébként nemcsak Muharos, hanem Kótai munkáiban is felbukkan.
– Elégiusz, a limogesi ötvös a VII. században kézműves munkáinak minősége révén tölthetett be a frank király mellett gazdasági pozíciót és politikai tanácsadó szerepet – tudtuk meg a művészettörténésztől. – Teljesítve küldetését a polgári világban, kiválasztottságával ötvösként is, valamint püspökként is a transzcendens távlatok felé mutatott irányt kortársainak, és úgy tűnik, hogy nemcsak nekik, hanem a szellemi örökségét évszázadokkal később őrzőknek is: Máté Jánosnak, Kótai Józsefnek és Muharos Lajosnak.

A most kiállító művészek munkái az emberi létezés szakralitásának megélhetőségében segítenek bennünket – tette hozzá Bakonyvári M. Ágnes. – A tárlat fémtárgyai (az ezüstök, rezek, bronzok és a féldrágakövek) arra késztetnek bennünket, hogy felelevenítsük, sőt, újraéljük a négy őselem közül a vízhez fűződő viszonyunkat. Máté Jánosnak a pályája elején rézből, majd bronzból készített aquamaniléi (vízöntő, víztartó edényei) a kiállítás leghangsúlyosabb elemei, a belső megtisztulás igényét jelképezik. Kótai József keresztelő tálkája az ősi szokás ma is elevenen élő gyakorlatában használatos. Muharos Lajos kelyhei felidézik azokat a liturgikus eseményeket, amelyek a beléjük töltött víz vagy bor által az Istenhez való kapcsolódás lehetőségét kínálják.
A munkákat bemutató elemzést követően a művészettörténész Máté Jánosra emlékezve, ötvösművészeti pályájának üzenetét felelevenítve felkérte a két alkotótársat, hogy Máté nevető bronz oroszlánt mintázó vízöntőjének öblében mossák meg egymás kezét.

PZS