Sprok Antal különleges szoborbútoraiból nyílt kiállítás a Klebelsberg Kultúrkúriában május 3-án. A terem már a megnyitó előtt zsúfolásig megtelt a lelkes közönséggel.

A vendégek ezúttal nem tartották be a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” múzeumi szabályt, hanem bátran közeledtek a kiállított tárgyakhoz. A gyerekek azonnal birtokba vették a fából készült, selymesre csiszolt ülőgarnitúrát, és a felnőttek is hamar kipróbálták, hogy milyen belehuppanni egy olyan trónba, amely mögé egy kis fa nőtt. A fiókos szekrények tetejéről színes madárfejek néztek a látogatókra, az asztalon pedig könnyed, faragott terítő vonzotta a tekinteteket. Mindenkinek el kellett ismernie, hogy nagyon könnyű ezekbe a különleges, szemet gyönyörködtető szimbolikus használati tárgyakba beleszeretni.

Lackfi János író, költő a megnyitó beszédében arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon mi számít művészetnek, hogy vajon „csak az a szép igazán, ami felesleges?”. A kiállított alkotások válasza az, Lackfi szerint, hogy a használati tárgy is képviselhet művészi értéket. – Sprok művei megmutatják, hogy voltaképpen nem muszáj alkut kötni. (…) Az ő műveire legalább kétfelől nézhetünk rá, tekinthetjük azokat az agyunk vulkanikus mélységéből előtörő mesevilág természetfeletti képződményeinek, de a szükségleteink ellátására létrejött és mindeközben a képzeletünket is tápláló hasznos bútoroknak is – fogalmazott Lackfi.

A megnyitó ünnepségen Bán János színművész egy Pilinszky- és egy Buda Ferenc-verssel, Dés László pedig szaxofonjátékával értelmezte a különleges természet- és emberbútorokat.

Sprok Antal a megnyitó végén elárulta, hogy hidegkúti lokálpatriótaként úgy készült erre az eseményre, mint a menyasszony az esküvőre. – Boldog vagyok, hogy ilyen sokan kíváncsiak a munkáimra, és hogy jelenlétükkel megtisztelték a kiállítást – fogalmazott a művész, megköszönve a feleségének és a kiállítást rendező intézménynek a támogatást, a megnyitón fellépő művészeknek pedig a közreműködést.

Novák Zsófi Aliz