hu | en

Hírlevél

Bérletek

Fülei Balázs zongorakoncertjei

Műsorfüzet

Társintézmények

Kiemelt támogatóink

Együttműködő partnerek

Médiapartnerek

Rólunk írták > Egyszer volt egy Kukamese

Egyszer volt egy Kukamese

KukameseHypolónia, Poli Eszter, Üvegénia, Komposztanyó és társaik arra hivatottak, hogy egy színdarab szereplőiként játékosan, a mese és az ének varázserejével tanítsák környezetünk védelmére az óvodásokat és a kisiskolásokat.

Vajon lehet közös jövője egy párizsi parfümösüvegnek és egy alföldi szeneslapátnak? Az sem baj, ha elsőre talán ez a kérdés fogja meg a nézők közül a zsenge (értsd: 7–10 éves) női szíveket a Kukamesében. Ám ahogy lassan kibontakozik a szemünk előtt a színdarab cselekménye, a szerelmi szál mellett úgy kap egyre hangsúlyosabb szerepet a szelektív kukasziget és méregország lakóinak küzdelme.

Hedry Mária mesejátékához a Kalákából ismert, Kossuth-díjas Radványi Balázs írt zenét, ezzel szórakoztatóbbá téve a nagyon is komoly mondanivalót. Ez esetben a fővárosi Liszt Ferenc Általános Iskola alsó tagozatosaival „emésztjük” az életre kelt hulladékok történetét a Fogi Színház és a Klebelsberg Kultúrkúria művészeinek előadásában. Az olvasó nyugodtan hátradőlhet – mi, akik kiszorultunk az ökoiskola tornapadjairól, a jobb kilátás érdekében rendületlenül csimpaszkodtunk a bordásfalon.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szelektívhulladék-gyűjtő sziget, színes kukákkal, mellette egy kerttel, benne komposztálóládával. A lakók – a Balambér névre hallgató, mindig becsípett unicumosüveg, a tudálékos Papír Pali, a törékeny testű-lelkű Üvegénia, a balerinalétről ábrándozó, palackszoknyás Poli Eszter, a bölcs Komposztanyó és a többiek – izgatottan várják az „újjászületésüket”, azt találgatva, vajon mi lesz belőlük az újrahasznosításuk után. Létezik azonban egy másik gyűjtőhely is: a veszélyes hulladékoké. Innen szökik meg a méregkeverő Hypolónia és a mondat közben lemerülő Elemér, hogy tönkretegyék a Földet. Ugye, el tudják képzelni az olvasók a keletkező galibát?!

– Ez a kisiskolás korosztály még rendkívül nyitott és fogékony a környezettudatos szemléletre. Sajnos a vagányabb felsősök egy része már hajlamosabb megfeledkezni róla. Pláne azok, akik odahaza nem ezt látják a szüleiktől – összegzi tapasztalatait Rékainé Czobor Anikó, aki megszervezte, hogy országszerte minél több iskolában, művelődési házban bemutatandó vándorműsort náluk is előadják.

A Hermina úti intézmény három évvel ezelőtt érdemelte ki az ökoiskola címet; többek között azzal is, hogy rögtön az elején a 16. helyen zárták az országos szárazelemgyűjtő versenyt. Az 1/c tanító nénijének érdeme, hogy évente legalább négyszer ismeretterjesztő bakancsos túrákra mennek – a gyerekek a nyolc év alatt tematikusan járják be az erdőt, a vízpartot, a mezőt, a természetvédelmi és a nemzeti parkokat. Szó esik még energiatakarékos izzókról, ecetalapú környezetbarát tisztítószerekről (amelyek, a tévhitekkel ellentétben, olcsóbbak a megszokott szereknél!), virág- és faültetésről, zöld sarkokról meg tisztasági versenyről. Ám ez a tanév a szelektív hulladékgyűjtés jegyében telik. Ennek egyik árulkodó jele, hogy minden egyes tanteremben külön lerakóhelye van a leggyakoribb szemétnek, a felesleges papírnak. És ennek köszönhető a Kukamese meghívása is, amelynek szakmai hitelességét a csomagolóanyagok újrahasznosítását koordináló nonprofit szervezet, az Öko-Kord biztosítja.

Felesleges aggódni, a mese végén a Zöldhajú természettündér rendet tett, a „sósavladyt” örökre száműzte a méregszigetre. Jut eszembe: igenis lehet közös jövője egy párizsi parfümösüveg és egy alföldi szeneslapát szerelmének – fémfülű üvegkancsóként.
Szijjártó Gabriella

Forrás:
Szabad Föld Online