hu | en

Bérletek

XX. Pesthidegkúti Művészeti Fesztivál

Hírlevél

Hírek

Műsorfüzet

Panoráma

360 fokos panorámaképek

Társintézmények

Helytörténeti kör

Kiemelt támogatóink

Együttműködő partnerek

Médiapartnerek

Rólunk írták > Elvarázsolt kertekben

Elvarázsolt kertekben

Hertay Mária életművéből válogatott tárlat látható a budapesti Klebelsberg Kultúrkúriában – Rézkarcok, litográfiák és festmények növényekről és ódon házakról

A májusban elhunyt Hertay Mária képzőművész munkáiból látható tárlat a Klebelsberg Kultúrkúriában. Düreri szépségű rézkarcai vagy litográfiái és pasztelljei ódon házakat, udvarokat, illetve különböző növényeket idéznek fel.

Klebelsberg Kultúrkúria 20180620Utcák, udvarok és fák képei tanúskodnak az alkotó tudásáról és igényességéről (Fotó: Ficsor Márton)

Életmű-kiállítást szerveztek a Sopron egyik előkelő családjában 1932-ben született és az idén májusban elhunyt Hertay Mária képzőművész munkásságáról, amely vasárnapig még látogatható a budapesti Klebelsberg Kultúrkúriában. Tiszti főügyész és kamarai elnök apja az első világháborúban tanúsított hősiességéért vitézi címet is kapott, régi, polgári családból vezetett hát útja a soproni szabadiskolák (Soproni Horváth József és Ágoston Ernő kurzusai) után a Képző festő szakára, ahol 1955 és 1959 között Fónyi Géza és Kmetty János, majd a grafika szakon mások mellett Barcsay keze alatt végzett, megmutatva, hogy az aprólékos munkában is otthon van. Mert a szakrális alkotások, templomi munkák után a budai Várra néző otthonának műtermében olyan igényes, pontos virágok, növények lettek rézbe karcolva, amilyenekkel nem nagyon lehet találkozni a magyar művészeti múltban. Akaratlanul is Albrecht Dürer ilyen alkotásai jutnak eszünkbe, amikor a kiállításon egy-egy ilyen meglehetősen nagyméretű alkotás előtt állunk. Az egyik szignóból az is kiderül, hogy Hertay bizony három hónapon át hajolt a rézlemez fölé, míg azt nem mondta, hogy ez most már jó, Isten és az ember szemének is kedves.

Valahogy így fejezhetett be minden rézkarcot, de így készülhettek el a tűzzománcok is a kecskeméti és a nyírbátori alkotótelepen. Vagy azok a jókora litográfiák a győri grafikai műhelyben, mert Hertay e „súlyos” műfajnak is a mestere volt. No és persze az ecsetnek is, ez már kiderült 1961-ben Mosonmagyaróváron, a Nepomuki Szent János-plébániatemplomban, majd később Várgesztesen, Hárskúton, Nyírlugason és Bükön is. Első önálló kiállítása 1968-ban volt, és bizony elég sokat kellett várnia, míg művei 1990-ben eljuthattak szeretett városába, Sopronba is. (Jelenleg állandó tárlat a műveiből Csornán, a premontreiek kápolnájában látható.)

A Kultúrkúriában bemutatják a soproni képeit, temperákat és pasztelleket a számára oly kedves utcákról, belső udvarokról és házakról, s egy rézkarcon ott van a Lővérekre kapaszkodó Lejtő utcában álló ház is romosan, amelyben harmóniában felnőhetett.

És itt sorakoznak a düreri szépségű, pontosságú virágok (kardvirág, írisz, pipacs, hagymavirág, szarkaláb és császárkorona, napraforgók és liliom, frézia és mályva, dália és őszirózsa) mellett a füvekről, fákról, kertekről készített rézkarcok is, amelyeket bátran lehetne illusztrációként használni Csáth Géza: A varázsló kertje című novellafüzéréhez. Elvarázsolt kertekben járunk az iszalagos fák között, az ódon kapun át belépve. Elvarázsolt kertre néz a dolgozószoba ablaka is, de nincs itt semmi sötét titok, félelem, mint Csáthnál. Itt csak a szépség marad, és a lehetőség arra, hogy a hétköznapok zaja, keserve elől elvonuljunk valahová. 

Talán Hertay Mária is valamikor a sötét ötvenes évek után ezt az elvonulást választotta, hogy megszülethessenek és gyönyörködtessenek bennünket ezek a grafikák, no és azok a falfestmények és zománcok is a templomokban, ahol az Úr Hertay kertjei mellett ugyancsak gyakran meg szokott fordulni.