A kiállítást megnyitotta Landgráf Katalin textilművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja február 16-án 18 órakor.

A textil az az igazán szép földi anyag, ami technikájában őrzi a megszentelt földi létezés legszebb szimbólumát, a keresztet.

A láncfonal függőlegesére -hogy soha ne felejtsük- milliószor ismételve rákerül a vetülékfonal vízszintese. A merőleges égi dimenzió a vízszintes földivel örök szövetségre lép. Így ebben a mátrixban az egymáshoz rendelt értékek sorokba szerveződnek, ha az asszonyok szőnek.

A nagy kozmogóniák központi szimbóluma nem véletlenül a szövés.

Így van ez a legrégibb világokat ismerő Upanisadokban, ahol a leghatalmasabb Brahmát úgy írják le, mint akire a világok mint a lánc és a vetülékfonalak szövődnek. A Tao-te-king is a vetélő ide-oda mozgásával a kozmikus szövőszéken képpel szemlélteti a világ váltakozó létezését.

A görög-latin mitológia a moirák/párkák képletébe az emberi létezés hármas meghatározottságát -születés, növekedés, halál-  fejezi ki szövés szimbolikával: Klóthó fon, Lakheszisz kiméri a fonalat, Atroposz pedig elvágja.

Itt viszont már észre kell vennünk egy óriási váltást a világképben és ebből a váltásból született az európai kultúra.

Ebből a kultúrából a görögök óta eltűnt a láncfonál, kizárólag a vetülékfonál szálaival foglalkoznak a párkák és az emberek. Így a létet csak individuális szemszögből akarják és képesek szemlélni.

Ezen a kiállításon két matróna (ez eredetileg tisztes római asszony és anya) alkotásait láthatjuk. Mindkettő kilóg, kiemelkedik a mai megszokott kánonból. Éppen azért, mert ők nem csak párkák, individuális művész-tudatos alkotók, hanem kézművesek, Demiurgoszok pozitív értelemben. Ők még ismerik a láncfonal jelentőségét.

Ezért tud Penkala Éva szövéssel festeni egy új kozmológiát, ahol fényes csillagok szülik újjá az általunk elvesztett isteni kozmoszt.

Ezért tud úgy szőni Szittner Andrea, hogy ha akarja, nincs a textilnek fonákja, hanem mindkét oldalán ugyanazt az igazságot mutatja fel, tükör által fényesen: SATOR  AREPO  TENET  OPERA  ROTAS , vagyis a SZÖVŐNŐ SZÖVI A SZÖVETET. Valahol hátul pedig Bach ül az orgonánál és énekli: üdv rád és házad népére te jó szövőnő.

Zelnik József etnográfus, író, szimbólumkutató

További időpontok